Magánkezdeményezésből született az a végül közössé vált szándék, hogy valamikor karácsony előtt menjünk el a tatai Hajléktalanok Nappali Melegedőjébe, és egy rövid műsoros összeállítással igyekezzünk egy kis örömet szerezni nekik. A kiszolgáltatott helyzet, akárkinek a hibájából jött is létre, mindig megviseli az embert lelkileg is, karácsony idején pedig, amikor a reklámok azt sugallják úton-útfélen, hogy ilyenkor a családunk körében, a meleg kandalló mellett van a helyünk, különösképpen megpróbáló azoknak, akiknek erre nincs lehetőségük.
Ezért gondoltuk, hogy egy kis ének, zene, néhány felemelő gondolat igazán jól jöhet ebben az időszakban, hogy legalább lélekben elvihessük ezeket az embereket arra a helyre, ahová ők is vágynak, de nem juthatnak el. A gyermekek hangja, zenéje láthatóan különösen meghatotta őket, minket pedig az hatott meg, hogy bár a legrászorulóbb emberek közé jöttünk, mégis ők kínáltak meg minket jó szívvel kedves, házi készítésű mézes kalácsokkal. Erre nem számítottunk.